József napra Párom kérésére

Kedvében akartam járni férjemnek, így a kérésére csipetkés bablevest főztem kolbásszal és szilvalekváros buktákat sütöttem, névnapja alkalmából.

Gyakran ezt a párosítást szeretné, általában viszont marad a húsleves mellé, most viszont nekem is jobban esett mint bármilyen más leves hozzá. Vendégeink most nincsenek, a köszöntés már korábban meg volt.

A csipetkét ma délelőtt frissen készítettem és a csendes magányomban hirtelen felidéződött a gyerekkorom. Jöttek az emlékek mintha moziban lettem volna.

Ha nem untatlak benneteket mesélek pár dolgot ami frissen él bennem így 65 év távlatából.

Akkor a 40-es, 50-es években nagyon egyszerűen élt a családok igen nagy százaléka, mindennap megküzdöttek a napi betevőért. Ebből adódóan a gyerekek is másként éltek, nem voltak drága játékaink, nem volt legó meg okostelefon. Ha játszani akartunk, készítettünk hozzá kellékeket, kedvelt játékunk volt a boltocskázás. Ehhez például kellett mérleget alkotni, ami egy darab botból, zsinegből és a tányérja, az otthon kifogyott bokszos dobozból volt. Mértük rendesen amit a vevő kért. Árultunk piros paprikát is, amit úgy állítottunk elő, hogy két tégladarabot összedörzsöltünk és a pora lett a mi paprikánk. Szükség volt ám pénzre is, hát azt meg úgy oldottuk meg, hogy az akáclevelet lefosztottuk, abból lett az aprópénz az orgonalevél meg a papírpénz. Ahogy visszaemlékszem próbáltuk játékunkkal visszaadni azt amit a felnőttektől ügyesen ellestünk.

Tényleg nem unatkoztunk, törtük a fejünket az újabb játékokon, így fejlődött a kreativitásunk, kézügyességünk. Bátyám például komplett sakk készletet faragott magának mert nagyon szeretett volna sakkozni, pénzünk viszont nem volt rá.

Emlékszem, amikor a bátyám ahhoz a korhoz ért, amikor elkezdték érdekelni a műszaki dolgok, gyűjtötte a kicsike zsebpénzét, hogy az Élet és Tudomány folyóiratot megvegye és azt bújta éjjel, nappal.

Nagy dolog volt amikor összeállította első detektoros rádióját, tiszta izgalomban voltunk, hogy megszólal-e .Ez a rádió nem árammal működött de, hogy mitől szólalt meg azt nem tudom. Boldogan tettük egymás fejére a fejhallgatót és élveztük, hogy beszélnek benne.

Jól elkalandoztam, szépek voltak az emlékek, szerettem gyereknek lenni,j ó volt szegény családban boldognak lenni.

Elnézést ha kicsit sokat írtam de ez most nekem jól esett.