Az idén is kifőztük és jól tettük

Minden évben nagy feladat a szilvalekvárfőzés és ahogy mennek az évek egyre jobban félek tőle. Nem egy napos dologról van szó, négy nap kell mire minden a helyére kerül.

Első nap a szedéssel megy el, nem kis mennyiség volt, a mázsán biztos túl volt.

Második nap válogatjuk, mossuk magozzuk(faggatjuk), majd jön a darálás ami elég fárasztó dolog.

Közben beállítjuk az üstöt elkészítjük a tűzre valót és bizony már este is van.

Másnap hajnalban kelés, és indul a nagy hagyományos lekvárfőzés.

Az 50 literes üst tele volt és ahogy főtt lassan hozzáadtuk a még kint lévő 10 liter masszát,10 óra volt mire ez bekövetkezett,mi csak kavartuk felváltva,mert nem egyszemélyes munka ez,voltunk hozzá 3-an a húgom és a férje.

Biztosan hallottatok már a CIBERE szóról ,ez a lekvárnak az az állapota amikor már rendesen fő vagy 3 órája és még a színe bordós vörös, vagyis a félig kész lekvár,sokan szeretik melegen kenyérre kenni vagy tésztára tenni.

Bármennyire is fárasztó a dolog, de kicsit élményszerű, főleg hogy közben felidézzük a múltat beszélgetünk és lassan csak eltelik az a tíz órás kitartó kavargatás.

A vége felé én szoktam cukrot beletenni mert a családom így szereti és talán tartósabb is.

A legizgalmasabb az adagolás nem is könnyű feladat a forró lekvárral dolgozni,mire mind az edényekben van boldogan számolgatjuk hogy miért is dolgoztunk keményen 4 napon át.

Én csak 3-4 nap után szoktam lezárni az üvegeket ez a szikkasztás ideje,aztán irány a kamra jöhet a tél amikor minden jól jön amit nyáron és ősszel megmentettünk a kertből.

Nálunk így zajlik a szokásos hagyományos lekvárfőzés,persze ez mind csak a tesóm segítségével jöhet létre és köszönöm nekik,a sógorom igen kivette a részét a munkából.

Gondolom kevés embernek áll módjában ilyen dologgal foglalkozni ezért kis ízelítőt adtam a mi tevékenységünkből és így talán jobban érti a dolgok menetét.

Íme az alapanyag: