A RÉGI SZAKÁCSKÖNYVEK

Sokan kérdeztétek tőlem az utóbbi időkben, hogy honnan vannak ezek a több mint 150 éves szakácskönyveim. A fotón látható könyvekhez kedves emlékek kötődnek a régebbi időkből. Még aktív dolgozó koromban tagja voltam a helyi vöröskeresztnek mint véradásfelelős. Ehhez kapcsolódtak különböző karitatív feledatok mint például az idős, egyedülálló emberek segítése.

Ennek kapcsán karácsony előtt meglátogattam egy nagyon idős magányosan élő tanító nénit. Nem mentem üres kézzel készítettem neki olyan házi készítésű ételeket amiről tudtam, hogy Ő már nagyon régen nem evett ilyet, hiszen csak menzai ételek kerültek az asztalára. Amikor kiraktam a kosaramból a dolgokat, nagyon meghatódott. Hullottak a könnyei és az volt az első gondolata, hogy mivel is viszonozza Ő ezt nekem. Egyszercsak régi füzetecskéket vett elő a szekrényből

- mint kiderült nagymamájától örökölt féltett kincseit -

és kérte, hogy fogadjam el ezeket, mert szerinte ez nálam nagyon jó helyen lesz. Ő boldogan adta és én boldogan fogadtam el. Most is őrzöm és gyakran böngészgetem őket. Bizony ezek régi elődeink valamit nagyon tudtak a gasztronómiáról. Bár érdekel engem a reformkonyha is, de az igazság az, hogy ami ezekben van, az igazán az én szívem csücske.

Köszönöm, hogy velem tartottatok, és remélem ha csak kicsit is, de általa Ti is gazdagabbak lettetek egy kedves régi történettel.